Mikor megláttam a Vaterán, 1,-Ft- ról induló liciten ezt a bécsi barokk szekrényt, már akkor tudtam, hogy a Chateau szobánkban lesz a helye. Egész olcsón sikerült is megnyerni az aukciót, az eladó szállítást is vállalt, szóval boldog voltam. Nem úgy, mikor megérkezett a szekrény…

No, de minden jó, ha a vége jó, szóval nézzük mindezt képekben:

Ilyennek hirdették a Vaterán…

Helyes “kis” szekrényke…

Mire ide szállították, ilyen volt:

Az “hagyján”, hogy tele volt madár ürülékkel a szekrény, de szállítás közben megsérült az egyik ajtó is…

Miután jobban átnéztük, további problémák merültek fel:

Az egész alsó része és néhány lába is teljesen el volt rothadva és/vagy megette a szú… Persze én nem az a fajta vagyok, aki “ennyike” probléma miatt a tűzre dobná 🙂 A jó öreg Papihoz fordultam tanácsért… Nem lehetek elég hálás édesapámnak, aki kérésemre utána járt, esztergáltatott hozzá elemeket és stabilizálta a szekrényt.

Javítás után legalább már stabil lábakon állt:

Így hánykódott szegényke majd egy évig, először a Papi garázsában, majd pedig Kapolcson vészelte át a telet…

Aztán egy szép napon, az össznépi bútorfestés alkalmával a hobbi bútorfestő lányok kezelésbe vették. Köszönöm Pure design by bardoczeva Évinek, Diának és Pozsár Évinek, akik festették, méghozzá több rétegben, rendületlenül. (Hogy erről nekem miért nincs fotóm??? Nem értem…)

Mivel az egyik kazetta amúgy kis kitört az egyik ajtóból, kivettük a másikat is, és Pozsár Évinek hála egy szupi jó krétatáblánk is lett belőle:

Az i- re Schwartz Móni barátnőm – aki szintén rengeteget segített az össznépi bútorfestős napokon és még azon túl is- tette fel a pontot, amikor megörvendeztetett pár méter tyúkhálóval és végre a szekrény elnyerte méltó kinézetét.

Mint ha csak egy provence-i kúriából lépett volna ki:

A tyúkháló egyébként nem az én ötletem, a provence-i enteriőrökben gyakori megoldás. Pl. ez a fotó inspirált a Pinterestről:

Minden jó, ha a vége jó 🙂