Virágtartó antikolás, ahogy Annie Sloan is csinálja

Nemrégiben megrendeltem Annie Sloan könyvét. Csak ámultam és bámultam, hogy ebben a könyvben olyan antikolási technikákat mutat be, amikre mindig is áhítoztam 🙂

 Ahogyan gyertya használatával eléri a lepattogzott festék- hatást, hát az valami mesés számomra, mert nekem ez a rendkívül kopott, rusztikus stílus nagyon bejön. Illetve amit még eddig nem próbáltam, az a sötét wax használata. Valahogy mindig úgy féltem “összekenni” ezzel a szép festett felületet. De a könyvből rájöttem, hogy az autentikusan öregbített felület eléréséhez ez a kihagyhatatlan. Továbbá nagyon tetszett még a könyvben és Annie Sloan videóiban is az, hogy szabad kézzel festett vonalakat húz a bútorokra.

Egy szó, mint száz, gondoltam, hogy kipróbálom az összes nekem tetsző technikát a könyvből, méghozzá egy olyan tárgyon, amit ha elrontok, akkor sincs semmi gond 🙂 Így esett a választásom erre a “kacat- tartóra”, mert csak ott állt a garázsban a polcon és tele volt limlomokkal. Még vagy 10 évvel ezelőtt adtam neki ez a csicsás dekupázs külsőt, épp itt az ideje, hogy változtassunk rajta:)

Itt tartom fontosnak megemlíteni, hogy eddig sosem terveztem a színekkel egy bútor megjelenését illetően, pedig rájöttem, hogy ez nagyon fontos lenne. Ne már, hogy élesben, magán az értékes bútoron derüljön ki, hogy mégsem tetszik az a szín, amit ráfestettem… Ezért elhatároztam, hogy kis fadarabkákon kipróbálgatom a színeket, amik szóba jöhetnek. A Chalk Paint festék Provence színárnyalatát kentem fel egy darabka fára és sötét wax- szal is bekentem, hogy meglássam, tetszeni fog- e a végeredmény. Láttam, hogy oké lesz.

Nos, Annie Sloan a könyvében rendre sok- sok réteg festéket ken fel egy bútordarabra. Azért teszi ez, hogy megcsiszolva az utóbbit, kicsit előbukkanjon mögüle az előző festékréteg színe, így még rusztikusabb hatása lesz a bútornak. És is így tettem. Először a Chalk Paint festék Coco árnyalatával festettem le a virágtartót, mely egy szép halvány barna színt adott neki.

Eztán jött a könyvből tanult trükk, miszerint gyertyával átdörzsöltem jó alaposan néhány helyen, pl. az éleknél, stb… Ez a gyertyaviasz réteg azért lesz jó, mert erre ráfestek majd és amikor azt a felső festékréteget megcsiszolom, akkor könnyedén lepattogzik a viasz miatt és áttetszik az alsó.

Eztán a Coco színre jöhet a Provence szín. Igyekeztem úgy festeni, ahogy Annie Sloan mutatja a videóiban és a könyvben is. Az ecsettel nem szépen húzkodva, nem sima felületre törekedve festünk, hanem pacsmagolva, pepecselve, tunkolva. Azért fontos, hogy ne legyen szép sima a festett felület, mert a festékréteg redőiben fog majd megülni a sötét wax, ami az igazi régies, antik hatást adja majd a művünknek. Remélem ez a kép talán visszaadja ezt a festési módszert.

Sőt, a bőségesen felvitt, tunkolt festéket még hajszárítóval is “megnyomattam”, ahogy Annie Sloan mutatja a könyvében, hogy repedezetten száradjon és még rusztikusabb legyen a hatása.

Amikor megszáradt a Provence festékréteg, öröm volt visszacsiszolni, hogy alatta meglássam a Coco barnát is 🙂 A befejezés előtti lépésben színtelen wax- szal átkentem az egészet. És utolsó lépésként a sötét wax következett. Mint mondtam, én eddig utáltam összekenni ezzel a műveimet, de most megfogadtam, hogy ki fogom próbálni mindenképp, ezért nem volt mit tenni, kenni kellett. Ecsettel kentem fel és utána száraz, szöszmentes ronggyal törölgettem, egyengettem. Első ránézésre úgy tűnhet, hogy a sötét wax tönkreteszi a szép festett felületet, de használjuk csak bátran, mert ez abszolút nem így van, majd meglátjuk a végén, milyen szép, rusztikus, kopott lesz. Ahogy a férjem mondaná: avétos 🙂

Úgy érzem, ez a próba darab kellett ahhoz, hogy igazán bátran kísérletezhessek és megtaláljam azt a stílust, ami hozzám közel áll. Mivel a hazai Provence -ben mindent ilyen autentikus stílusban, “avétosan” szeretnék berendezni, ezért ez remek felfedezés volt számomra 🙂 Nézzétek csak, milyen lett: