“Egy kis hazai Provence” címmel megjelent a vendégházunk történetét bemutató könyv. 204 színes oldalon, kemény borítóval, tele szebbnél szebb fotókkal. Ez a könyv a Hazai Provence Vendégház metamorfózisának méltó lezárása.
Olvass tovább “Megjelent a vendégház történetét bemutató könyv”
A tavalyi tökös dekorációt némiképp hagyományos, narancsos színekben készítettem el. Idén valami újat, valami rendhagyót, mégis valami autentikusan provence- it szerettem volna. Ehhez nem átallottam lefesteni a narancssárga tököket sem 🙂 A provence- i hangulatot pedig a francia vidéken oly kedvelt hortenzia alapozza meg.
Lassan elkészülünk a durvább belső munkálatokkal és végre valahára jöhet, amit annyira várok, a nagy betűs LAKBERENDEZÉS. Millió ötletem van. De komolyan. A hazai Provence Pinterest oldalán meg is nézheted akár helyiségekre lebontva, hogy mi inspirál, milyen koncepció mentén tervezem berendezni a vendégházat. Mert rendben, hogy francia vidéki stílus, de megannyi lehetőség van még erre a kis szegmensre szűkítve is. Annak viszont, hogy 150 m2- be sűrítsünk bele mindent, amit 128 Veranda magazinban láttunk, semmi értelme nincsen.
Ezeket a vidéki hangulatú, karácsonyi fotókat hoztam, hátha tudtok ötletet meríteni belőlük az ünnepi dekorációhoz.
Rusztikus és klasszikus – ebben a két stílusban készítettem adventi koszorúkat. Mindegyik kiválóan illeszkedik a vidékies enteriőrbe és én mindkettő nagyon közel áll hozzám. Alig várom, hogy jövőre már a hazai Provence vendégházban is dekorálhassak karácsonyra 🙂
Brrr… ezen az esős őszi napon tudjátok, mivel dobtam fel a hangulatom? Elmentem a piacra és vettem őszi dekorációnak valót 🙂 Egy nagy dísztök és sok- sok virág jött velem haza a szakadó esőben.
Mivel imádom a virágkompozíciókat fotózni, rendre gondot okoz számomra, hogy mindig újabb és újabb vázákat szerepeltessek a fotóimon 🙂 Költséghatékony megoldásként kitaláltam, hogy lefestek hagyományos, vagy éppen kissé különlegesebb befőttes üvegeket.
Rém unalmas volt ez a kis mosdószekrény fehér- feketében, ahogy a Vaterán megvettem párezer Forintért.
Ezt az asztalt a Vaterán vettem, egy közeli régiség kereskedőtől, akihez személyesen mentünk el az asztalért. Óriási arc az “öreg”, komolyan mondom, egy élmény volt megismerni. Elképesztő stílusa van, hihetetlen poénos 🙂 És mellesleg naphosszat régi bútorokat újít fel.
