Tudtad, hogy a Hazai Provence Vendégház egy 180 éves parasztház omladozó romjaiból épült újjá nem egészen egy év alatt?
Én, a komplett idióta 🙂
Amikor 2014. áprilisában megvettem a romos kapolcsi házat – ami számomra bájos és szeretetreméltó volt-, a környezetem komplett idiótának titulált 🙂
Ha tudatában lettem volna, hogy mivel jár egy építkezés, valószínűleg sosem vágok bele. De én a tudatlanok nyugalmával 2014. augusztusában belefogtam a nagy munkába. Magam kajtattam fel a szakikat, menedzseltem az építkezést. Hányszor, de hányszor láttam a szakik arcán, hogy én “csak egy nő” vagyok és maradjak már nyugton a hülye ötleteimmel… 🙂 Szó mi szó, rendhagyó ötleteim voltak ezerrel… Végül 2015. júliusában, a Művészetek Völgye Fesztiválra elkészült és megnyitott a Hazai Provence Vendégház.
Ilyen volt- ilyen lett
Mutatok néhány előtte- utána fotót, hogy Te is eldönthesd, jól tettem- e, hogy véghezvittem a provence- i álmomat, amit a kapolcsi kis házikó inspirált.
Gratulalok Neked! A haz maga is csak ugy, mint a terveid megvalositasa igazan szep peldaja az almok beteljesulesenek:-) Alkalom adtan biztosan meglatogatunk!
Kedves Csaba! Köszönöm, és természetesen szeretettel látunk Benneteket. 🙂 Üdvözlettel, Barbi
Szívből gratulálok, az átalakulás mesés, a végtelen kitartás lenyűgöző, minden elismerésem, talán ez is egy kis biztatás a lelkemnek, most készülünk megvenni Kesztölcön egy régi tornácos házat, és belekezdeni a hét éves felújítási projektbe. Miért 7 év ? mert még Németországban vagyunk, és akkora leszünk nyugdíjasok – vagyis a férjem, és akkor leszünk igazi lakói addig meg építgetjük, szépítgetjük, vigyázunk a lelkére.Mert ugye lelke van ezeknek a régi házaknak ? Nagyon sokszor megnéztem már a fotóidat, szerintem a legjobb ami történhetett ezzel a házzal, hogy rátaláltál, és megmentetted, minden jót, jó egészséget a ház lakóinak, és a háznak is , üdvözlettel : Éva
Kedves Éva! Köszönöm hozzászólásod és örülök, hogy van más is, aki hasonló cipőben jár(t) 🙂 Üdvözöllek, Barbi
Kedves Barbi! Gratulálok a projekthez, hetente többször is elhajtok a ház előtt, mindig lelassítok megcsodálni 🙂
Mivel mi is hasonló projekten gondolkozunk (csak épp lakhatási céllal), nagyon örülnék, ha megosztanál pár részletet a költségekről, legalább nagyvonalakban – ha nem is itt kommentben, akkor privátban.
További sok sikert!
Kedves Robi! Köszönöm kérdésed. Sokan kérdeznek a piszkos anyagiakról… Nos, nagy vonalakban annyit mondhatok, hogy nagyon is igaz az a közhely, miszerint az építkezés előtti kalkulációidat nyugodtan szorozd be kettővel. Sőt, igazság szerint akár hárommal is. Nagyon húzós, nem hittem volna,hogy ennyire húzós egy építkezés. Konkrétan a végére minden fellelhető anyagi forrást és minden velük való tervezést át kellett csoportosítani, hogy elkészülhessen… És még egy nagy igazság a végére: a részletekkel lehet nagyon elszállni, amiknek ebben a stílusban óriási szerepük volt, tehát nem alkudhattam meg túlságosan… Mondok egy példát: ha magamnak készítem és azt mondom, hogy a faanyag így is elég húzós volt a födémhez, nem kérem a profi szakember által való koptatást, felület öregbítést, lefestését, stb… hanem lefestem én magam, vagy lefestetem az ácsokkal, akkor rengeteget spóroltam, mert kb. 5ezerFt/m2 áron festették a faanyagot a födémhez. Viszont én nem tudok olyan kopott, öregbített, antik hatású felületet festeni, mint a szakik. Ha magamnak csináltatom és spórolni akarok, akkor erről lemondok, amúgy is szép lesz. De ha van egy koncepcióm, egy vidéki francia, provence- i stílus, akkor muszáj megcsináltatnom, mert ez olyan stíluselem, olyan alap, ami befolyásolja az egész enteriőr kinézetét, hangulatát. És ezekkel az apró nüanszokkal nagyon, de nagyon el lehet szállni. Hidd el, még így is sok mindenről lemondtam… 🙂 Remélem, tudtam segíteni. Üdv, Barbi
Szia Barbi,
Gratulalok. Csodaszep lett a haz. Sokak merithetnek a kitartasodbol is, amit egy ilyen atalakitas jelent.
A chateau szobaban a kofalon/ban talalhato kovek tipusarol (esetleg fellelhetosegerol) erdeklodom.
Elore is koszonom.
Kedves Tomi!
Köszönöm elismerő szavaid. A kő jellegzetes Balaton-felvidéki ún. bazaltkő. Itt ez a gyakori, mert ez van, ebből építettek régen. Mi a 180 éves parasztházunkból bontottuk ki és újra felhasználtuk. Ha venni akarsz ilyen követ, akkor környékbeli házak bontásából lehet kinyerni, apróhirdetési oldalakon keress rá talán.
Üdv,
Barbi
Kedves Barbi ! Amit létrehoztál az maga a csoda ! Gratulálok és a további munkádhoz nagyon sok sikert kívánok ! Nagyon örülök, hogy felfedeztem ezt a gyönyörűséget, alig várom, hogy el töltsek itt néhány napot.
Az élet úgy hozta, hogy 25 év után el kellett költöznöm abból a házból amiről azt gondoltam, hogy soha nem tudnék máshol élni. Beköltöztem egy társasházi lakásba – ami szintén idegen volt számomra, mert csak kertes házban tudtam elképzelni az életemet. Aztán rábukkantam egy régi parasztbútorra (szekrények, ágyak, kredenc, tálaló stb.) Volt elképzelésem, hogy milyenre szeretném felújítani, és egy helybeli fiatal mester megvalósította az álmaimat, olyanná varázsolta a kopott bútorokat, amilyet elképzeltem. Gyönyörű vidéki kis lakásom lett. Szerencsére Anyukám megőrízte a sok régi edényt, rózsás tányérokat, csuprokat, csipkéket, terítőket. Ha lehetőség lenne rá, egyszer nagyon szeretnék veled személyesen beszélni, tanácsot , ötletet kérni, mert azért még rengeteg finomítani való van, ami a részleteket illeti.
Minden jót !
Üdv. Marika !
Kedves Marika! Örömmel állok rendelkezésedre, keress meg: info@hazaiprovence.hu