Lassan két hónapja állunk…
Áprilisban megtörténtek a nagy tömegű földmunkák, viszonylag gyorsan és könnyen ment, cserébe jó sokba került. Őszintén szólva magam is meglepődtem a végösszeg hallatán… Uramatyám, ennyi pénzért ásattam egy bazi nagy lyukat a kertbe????!!
Nah, mindegy hát, ez van. Az épület alápincézett lesz, hiszen a pinceszinten kap majd helyet az éttermünk, a 84Bisztró, szóval muszáj volt kitermelni a helyéről a földet. Ez is megvan. Ekkor újabb meglepetés ért: aki a nagy tömegű földmunkát csinálta, ő nem vállalta el az alap kiásását, mondván, hogy neki nincsen “kis” gépe ahhoz… Még ilyet…? Akiknek meg van kis gépük, és megkerestem őket az alapásással, azok többnyire azt mondták, hogy “ássa ki az, aki leszakította a nagy lóvét a nagy tömegű földmunkával”. Nagyjából személyes sértésnek vették, hogy csak ilyen kicsi melót szeretnék velük elvégeztetni. És mivel földmunka (mint minden építőipari munka) van másutt is ezerrel, nyilván nem a kis melóra, hanem a nagy lóvéra hajt mindenki. Így slamasztikában maradtam… Szépen kérleltem a földmunkásokat, könyörögtem is, de csak nem jött senki se. Volt, aki ígérgetett, volt aki kapásból elhajtott.
Még hogy a nőknek könnyű dolguk van az építőiparban…
… ezt mindig meghallom, főleg pasiktól. Nah, ha ezt nevezik könnyű dolognak, akkor milyen lehet a nehéz??? Csak nem jött egy földmunkás se alapot ásni, pedig nem hazudok, vagy hetet tutira próbáltam “megfűzni” a feladattal 🙁
Májusi eső aranyat ér (????)
De hol az arany? Mert nekünk a 3 hétig szakadatlanul tartó májusi esőzés maximum csak sarat hozott, semmi mást. Aztán csodák- csodájára, mikor elállt, az alatt a lopott néhány nap alatt az egyik földmunkás vette a fáradtságot és eljött, kiásta az alapot. Azóta is imába foglalom a nevét! Persze a kiásott alapban dolgozni már napok óta nem tudtak, mert közvetlen utána leszakadt az ég, egy két napos szakadatlan esőzés formájában és térdig állt a víz a munkagödörben 🙁
Aztán beköszöntött a nyár…
Igen, végre valahára, mondhatni rendelésre, június 1-én pontban nyár lett! Nyilvánvalóan a kőműveseinknek is akad teendőjük a mi projektünkön kívül is. Most a kőművesekre várunk tehát. Ej, nem egyszerű az élet… akarom mondani, az építkezés… Az építőipar dübörög, gyakorlatilag majdnem ott tartunk, hogy a megrendelők licitálnak a szakira, csak jöjjön 🙁 Ehhez hozzájön még az a dühítő tény, hogy nincsen elég szakember az építőiparban, tehát sokszor a szakik sem a saját “nemtörődömségükből” nem jönnek, hanem mert nincs emberük… 🙁 Cserébe viszont csillagászati munkadíjak vannak… Próbálok nem pánikolni (egyelőre), de nehéz lesz… 2017-ben adtuk be a pályázatunkat a mostani fejlesztésre. 2019 lett, mire eredményt hirdettek és előleget folyósítottak. Ez alatt a 2 év alatt közel duplájára emelkedtek az építőipari árak. Ha belenézek a 2017-ben leadott költségvetésbe, csak mosolygok, hogy Atyaég, ennyike pénzből akartuk mi ezt két éve kihozni? 🙂 Igen, két éve még kb. fele annyiból lehetett volna megvalósítani a fejlesztés, mint ma. De persze ez senkit sem érdekel, ez a mi gondunk. Ami dühít, hogy még sok pénzért sincsen gyors meló (nem hogy jó)…
De ez most tényleg sürgős!
Bizony, most nem arról van szó, hogy a következő szezonra meg szeretnénk nyitni, hanem arról, hogy a Magyar Turisztikai Ügynökségtől támogatást kaptunk a fejlesztésre és vannak kőbe vésett határidőink, melyeken nem lehet módosítani. Ez most “vérre megy”, és ez folyamatosan ott lebeg a fejem felett… Nyomasztó érzés.
Panzió négy csillaggal – Hazai Provence ****
Úgy ám! A panziókat is csillagos besorolással látja el a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetsége, akárcsak a hoteleket. A pályázat keretében vállaltuk a panzió négy csillaggal minősítés megszerzését. Miért nem öt csillagos panzió lesz a Hazai Provence? A válasz egyszerű: mert nincs öt csillagos besorolás, mint a szállodáknál. A panzióknál négy csillag a maximum. Nagyon komolyak a feltételek, akit bővebben is érdekel, itt találja a listát.
